Waczak kezdi tudatosan is házőrzőnek érezni magát. Ez nem csak abból áll, hogy a küszöbre/lépcsőre fekszik, hanem amikor elmegyünk, kimegyünk a kapun kívülre, rendszerint Szende – másik eb – mellett, vigyázva, csodaszép tartással lehet megtalálni. Az a beülés…! 😀 Kezdek ijedezni, mi lesz, ha egy ismeretlen ember akar bejönni. Azt hiszem, kétszer is meg fogja gondolni a bejövetelt. 🙂
Reggelente, amikor kimerészkedünk (ez az időintervallum nagyjából hajnali 5-7 közé tehető, mikor hogy), kezdetként egy sprinttel kezdi az üdvözlést, ami nagyon rövid időn belül örömteli farkincacsóválásba és nyalakodásba fordul át. Azt hiszem, még nem tudja teljesen, ki a gazdája, de sejti. Mert az egy dolog, hogy apát kikiáltotta kizárólagos gazdájának, de anya is itt van, a kaját pedig tőle (tőlem) kapja, inni is tőlem kap, sőt, amikor a gyerekek nem lesznek (konkrétan holnaputántól) itthon, akkor már csak én leszek itt vele. Hű, meg is lesz a gond vele, ahogy elnéztem, mert igencsak kapna a tyúkok után! Még eljön az az idő, hogy az orrára lesz koppintva erőteljesen! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: