Waczak hivatalosan is létrejött, mint létező négylábú eb. Értsd: anya kifejezett és nagyon-nagyon határozott, már-már kiabálós mondókájára elvitte apa a kutyit állatorvoshoz. Kapott védőoltást meg féregtelenítőt, és van már kiskönyve, amin ugyan nagyon el van írva a neve, de sebaj, majd megoldjuk saját kézzel beírva azt is. 🙂
Átélte előtte élete második sztárfotózását, ami elég jól sikerült.
Sztárfotó 🙂
Ma pedig megismerkedett a legkisebb kétlábú gazdájával, Danikával. Ez a legkisebb gazdi egy kétlábon – nem – járó, majdnem egy egész éves hústorony, akinek szintén szőke a fején a szőrzet, mint ahogy az összes, gazdájának tartott élőlénynek eddig. Waczak szavaival élve: “A legkisebb gazdámnak is bemutatott a legnagyobb nőstény gazdám. Valamiért az orrom érdekelte ezt a kicsi kétlábút. Azaz valószínűleg kétlábú, mert még nem láttam, hogy két lábon járna, de a nőstény nagygazdám ölében volt, és a két mancsán kívül két tappancs lógott le a pocakja alatt, tehát igencsak emberből van ez is. Merthogy szag alapján tuti nem kutya! De próbált barátkozni velem, és én ezt jófejségnek tartom.”
Aztán megtapasztalta, milyen dolog, ha a gazdik tömkelege elmegy az őrzendő területről. Előtte azért ahogy meglátta a babakocsit, azt egy határozottan nagyon nagy ellenérzéssel vegyített morgás-szimfóniával köszöntötte, amiért megkapta a jussát: nőstény gazdi keményen az orrára koppintott. De pár óra egyedül töltött idő után még mindig épen találtuk az udvaron, éppen aludt őkutyasága, tehát elmondhatni: Sir Waldmann köszöni jól érzi magát. Engem ugyan egy kicsit aggaszt, hogy nem evett-ivott annyit, mint kellene egy ilyen korú ebnek, de tegnap a doki bácsi egészségesnek találta – azt a bélférget pedig kiírtásra ítélte, a torkán lenyomott tabletta segítségével.
A macskák nem adják fel: egy tálból esznek a kutyával.
Ez mi ez ez? Csak nem sült csirkehús krumplival? 😮 Ez finooooom!
Gyere játszani, Maxikusz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: